Rengeteg olyan weboldal és fórum létezik ma már, ahova az elégedetlen ügyfelek leírhatják kálváriájukat, a szolgáltatókkal folytatott küzdelem kénköves poklát, illetve a problémák megoldásánál a szemét kivitelező szemét hozzáállását. Maradjunk témánál, konkrétan a fa és műanyag nyílászárókat forgalmazó cégekről és termékeikről, illetve a beépítésről szóló beszámolókról beszélek. Egy kicsit egyoldalúnak érzem a dolgot. Hol van az a „hely”, ahová a másik oldal, a fa és műanyag ablak gyártók/forgalmazók és a beépítők írják le az ügyfelek hülyeségeit, ahol kipanaszkodhatják magukat, legalább egymás között, ahol megvédhetik a saját igazukat? Itt természetesen a tisztességes ablakos cégekre és embereikre gondolok, akik ha hibáznak is, beismerik azt, és megoldják az általuk okozott problémákat, kijavítják a hibákat, de elsősorban tűrnek, mert tűrniük kell. Mire gondolok? Nem minden ügyfél kedves, nem minden ügyfél jóindulatú és nem minden ügyfél normális. Ezennel felavatom a „panaszládát” és nem rendhagyó módon most megpróbálom átadni a másik oldal által át- és megélt traumákat, néha már-már vicces, de leginkább az elkeserítő felé hajló történeteket. Persze ebben lesznek ám rejtett tanácsok is az ügyfeleknek, akik vagy megfogadják ezeket, vagy magukra veszik az inget. :)
Tavaly egy régi bérház régi fa ablakait cseréltük műanyag nyílászárókra, egy jómódú környéken. Miután beépítő kollégáink befejezték a munkát, átadták a megrendelő hölgynek a papírokat és a számlát, visszaszerelték a függönyeit (természetes, nem fáradtság és kollégám szívélyesen segített is ebben), lebetonoztak az erkélyajtó előtt egy kis részt (nem természetes, erről a szerződés megkötésekor szó sem volt, illetve az árajánlat sem tartalmazta a munkát, de addig szívózott az ügyfél, míg drága, aranyos kollégám saját költségén meg nem csinálta), az ügyfél csak állt szemrehányó tekintettel, és megkérdezte, hogy mi lesz a klímájával? Azt nem szerelik vissza? Kollégám mondta neki, hogy az ablakbeépítéshez ért, a klímaszereléshez nem, így nem áll módjában felszerelni a készüléket, mire a hölgy ezt mondta: „Akkor nem fizetek!”. Beszélt velem, beszélt egy másik kollégámmal, és nagy nehezen sikerült meggyőzni, hogy mi a klímaszerelést NEM vállaltuk, hiszen nem is értünk hozzá, ezzel szemben a megrendelt műanyag nyílászárókat kiszállítottuk, beépítettük, a függönyeit visszaszereltük, még le is betonoztunk egy kis részt, szóval fizesse ki a munkát, és Isten áldja! Nagy nehezen fizetett, de még útravalóképpen tett néhány „kedves” megjegyzést: „Én jóhiszeműen még azt is megengedtem a beépítőknek, hogy használják a fürdőszobát...!”. Miért? Vizeltek volna ki az ablakon, vagy a szőnyeg közepére???? Másik: „Ez Svejcban nem így menne! Ott szó nélkül visszaszerelték volna a klímámat!”. (A hölgy Svájcban is lakott. Talán túl sokáig...) Szóval „Svejcban” az ablakszerelők klímaszerelők is, a klímaszerelők pedig minden bizonnyal ablakokat is építenek be. Ja, és az egyiket mindenképpen ingyen végzik. Kedvet is kaptam „Svejcba” költözni.
Levonták a tanulságot az első történetből? Tehát idáig fény derült arra, hogy az ablakcserét végző emberkék néha függönyt szerelnek, néha betonoznak (ingyen), de semmiképpen nem szerelnek klímát. Legalábbis legtöbbjük.
Rengeteg helyen akarnak plusz melót rásózni kollégáinkra, persze úgy, hogy azért már nem fizetnek semmit, hiszen „Épp eleget fizettem az ablakokért”. Rendben, akkor az élelmiszerboltban ezentúl senki ne fizessen ki legalább egy terméket, hiszen a többiért fizetett bőségesen. Értik, ugye? Az persze nem tartozik ide, amikor egy idősebb ügyfél MEGKÉRI SZÉPEN a kollégákat, hogy segítsenek visszatologatni a bútorokat. A hangsúly azon van, hogy „MEGKÉRI SZÉPEN”. Na de hadd ne kelljen már illemtant tanítanom az ügyfeleknek.
Egy régebbi történet, talán 4 éve eshetett meg, bele is égett az agyamba az ominózus telefonbeszélgetés. Csörög a telefon, felveszem. Egy nő szól bele, persze bemutatkozás az csak a szolganépnek kötelező (nekem), és felvázolja a helyzetet, miszerint épp költözik, és van egy hatalmas régi csillárja, amivel nem tud mit kezdeni, szóval adjuk el. Hirtelen nem is tudtam mit mondani, majd kis hatásszünet után felvilágosítottam a hölgyet, hogy mi nyílászárók forgalmazásával és beépítésével foglalkozunk, és nem régiségkereskedéssel. Erre nem azt mondta, hogy „Öööö, elnézést, rossz számot hívtam!”, hanem azt, hogy mi, mint beépítő cég, egészen bizonyosan rengeteg helyre járunk dolgozni, ezért könnyebb eladnunk a csillárját, mint neki. :D Rövidre zártam a beszélgetést és letettem a telefont. Tanulság? Leesett? A nyílászáró forgalmazó és beépítő cégek nem régiségkereskedők. A McDonald's-ban sem akarok pörköltet enni nokedlivel.
Aztán volt arra is példa, hogy amerikai tolóablakot rendeltek tőlünk, de beépítés nélkül. Elvitték, majd 1-2 nap múlva telefonált a felháborodott ügyfél, hogy az ablak szar, hibás a konstrukció és azonnal csináljunk valamit, menjünk ki a helyszínre, vagy akármi. Kollégám kiment, s mit látott? Az ablak fejjel lefelé lett beépítve. No comment. De, mégis. Következő tanulság? Nem mindig az ablakos cég embere a hülye.
A beépítő kollégák helyzete talán a legelkeserítőbb. Amikor a beépítés közben az ügyfél folyamatosan ott áll mögöttük és megmondja, hogy mit és hogyan csináljanak. Nagyon sokan lekezelően beszélnek velük, az ügyfél érezteti, hogy egy cseppet sem bízik bennük és bizony rajtuk tartja mindkét(hét) szemét. Ez nem jó. Ne akarják megmondani a beépítőnek, hogy hogyan végezze a munkáját. Talán nem véletlenül dolgozik a szakmában évek óta. Vagy: rendeljék meg a nyílászárókat és ha úgyis „szakmabeliek”, hiszen kenik-vágják minden csínját-bínját a műanyag ablak beépítésének, akkor nosza, építsék be maguknak. Remélem ebből is levonható a tanulság...
A leg... - keresem a megfelelő szót – kiábrándítóbb történet az volt, amikor egy régebbi gyártó partnerünk üzemét elöntötte a víz, hiszen súlyos árvíz volt akkoriban azon a környéken, és a megrendelő megkérdezte, hogy „Miért nem hozzuk ki csónakkal az ő ablakait?”. Merthogy neki nagyon sürgős volt. Természetesen azonnal béreltünk egy jachtot, és életünk kockáztatásával kimenekítettük a nyílászáróit. Elhihetik. Ebben nincs tanulság, csupán konzekvencia: hihetetlen módon önzőek és egoisták vagyunk.
Szóval, a Mítoszrombolók című műsor nyomdokaiba lépve szeretném összegezni a fentiekben elhangzottakat:
- az ablakosok nem klímaszerelők
- az ablakosok nem betonoznak
- nem „svejcban” vagyunk
- az ablakosok nem régiségkereskedők
- az ablakosok nem szállítanak csónakkal műanyag nyílászárót
- a felmérő kolléga nem tud odafigyelni a nyílászárók méreteinek felvétele közben a felmerülő kérdésekre, így ne tartsák szóval, miközben méricskél, mert akkor vagy a kérdésekre válaszol, és elrontja a méreteket, vagy mér, és majd később válaszol a kérdésekre, amikor már kellőképpen oda tud figyelni (ez utóbbi megoldást javasolnám)
- az ablakot beépítő kollégának nem kell megmondani, hogyan végezze a munkáját
Kieg.: ha a beépítő kollégának pisilnie kell, engedjük be a mellékhelyiségbe, s utólag ezt ne tegyük szóvá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése